Az, amit eszünk, közvetlen hatással van az egészségünk alakulására, de emellett áttételesen, egy tünetegyüttes megjelenésén keresztül is befolyásolja azt, hogy milyen eséllyel betegszünk meg azokban a megbetegedésekben, amelyek a statisztikák szerint leggyakrabban felelősek az idő előtti egészségromlásért és halálozásért. Ez a tünetegyüttes a metabolikus szindróma, amire nem csak a túlsúlyosaknak, hanem a normál testsúlyúaknak is érdemes odafigyelniük.

Az előző posztjaimban arról írtam, hogy kardiológusok nemzetközi szervezete az ultrafeldolgozott élelmiszerek visszaszorítását javasolja, mivel azok sokféle módon károsítják a szervezetet, és egy ikerpáron végzett kísérletet ismertettem, amely igazolta, hogy az ultrafeldolgozott ételek által okozott káros metabolikus és neurodegerenatív hatások már akár két hét alatt is kimutathatók. Hosszú távon fogyasztva jelentősen megrövidítik az életünket.

Miért?

Az idő előtti halálesetek okozói az alábbi négy csoportba tartozó megbetegedések:

1) a szív- és érrendszeri megbetegedések

2) a rákos megbetegedések

3) a neurodegeneratív megbetegedések

4) a metabolikus szindróma.

Az első három csoport valószínű, hogy a legtöbb olvasóm számára ismerős. De mi az a metabolikus szindróma? Jerry Raven endokrinológus az 1980-as években megfigyelte, hogy az első három csoportba tartozó megbetegedések sokkal gyakrabban jelentkeznek a páciensek egy bizonyos körén.

Ezek pedig azok a páciensek, akik esetében az alábbi tényezők közül három fennáll:

– a haskörfogat férfiaknál 94 centiméter, míg nőknél 80 centiméter feletti,

– a trigliceridszint 1,7 mmol/l feletti, miközben a jó koleszterinszint alacsony: a HDL szint férfiaknál 1,03 mmol/l, míg nőknél, 1,29 mmol/l alatti;

– 130/85 higanymilliméter fölött vérnyomás;

– az éhgyomri vércukorszint 5,6 mmol/l-es érték fölött van, vagy gyógyszert szed a vércukorszint szabályozására.

Sokan a metabolikus szindróma tünetei közé sorolják a nem alkoholos zsírmájbetegséget, az inzulinrezisztenciát, a PCOS-t, a demenciát és egyéb betegségeket, így a kettes típusú diabéteszt is.

Azóta számos tanulmányt végeztek a témában, amelyek alapján bebizonyosodott, hogy a metabolikus szindrómával élők esetében

a kardiovaszkuláris megbetegedések kialakuásának kockázata az alábbiak szerint nő:

– 135%-kal nagyobb eséllyel alakul ki szív- és érrendszeri betegség,

– 140%-kal emelkedik annak az esélye, hogy szív- és érrendszeri megbetegedésben életüket vesztik,

– 58%-kal emelkedik általában az idő előtti halálozás gyakorisága,

– 99%-kal emelkedik a szívinfarktus kialakulásának az esélye, és

– 127%-kal emelkedik a sztrók kialakulásának az esélye;

a rákos megbetegedések kockázata az alábbiak szerint nő:

– általában véve tizenhárom fajta rák kialakulásának a gyakorisága emelkedik,

– 56%-kal emelkedik a halandósági rátájuk,

– hétszer gyakoribb a méhtestrák, ötször gyakoribb a nyelőcsőrák, duplája a gyomorrák, a máj- és a veserák kialakulásának a kockázata.

a neurodegeneratív betegségek kialakulásának a kockázata tekintetében:

– a Parkinson-kór kialakulásának a kockázata átlagosan 25%-kal emelkedik, de ha a metabolikus szindróma három tünetét mutatja, akkor 31%-kal, ha pedig öt tünetét mutatja, 66%-kal emelkedik.

– az Alzheimer-kór 10%-kal nagyobb eséllyel alakul ki,

– a demenciának az Alzheimeren kívüli többi formája 37%-kal nagyobb gyakorisággal fejlődik ki körükben.

Tehát minden okunk megvan arra, hogy ne legyintsünk a vérképünk megcsillagozott értékeire és a derékbőségünk növekedésére se pusztán esztétikai problémaként tekintsünk. Ha akár a kritikus tényezők egyike is eltérést mutat, találjuk meg a módját annak, hogy változtassunk rajta. A változtatás legkézenfekvőbb módja az életmód, azon belül is az étkezési és a mozgási szokásaink egészségesebbé formálása.

Nagyon fontos, hogy a metabolikus szindróma előfordulása nem teljesen fedi le a közkeletű BMI-számítás alapján túlsúlyosnak vagy elhízottnak számítók körét. A BMI-jük alapján elhízottak (30-as vagy afölötti BMI-érték) 62%-a él metabolikus szindrómával, 38%-uk metabolikus egészsége jónak mondható. A BMI szerint normál testalkatúak 22%-ának viszont van metabolikus szindrómája, tehát annak ellenére magas metabolikus kockázattal élnek, hogy a testsúlyuk normál tartományban van.

És hogy jönnek ide az ultrafeldolgozott élelmiszerek? Ezek a magas szénhidrát-, zsír- és cukor/sótartalmuknál és az elkészítésükhöz használt adalékanyagaknál fogva elsődleges okozói a metabolikus szindrómának.