AZ VAGY, AMIT MEGESZEL
A health coaching/holisztikus szemléletű egészség-coaching négy pillére közül az egyik a táplálkozás. A táplálkozással azért foglalkozunk önállóan, mert alapvető hatással testi-mentális-lelki egészségünkre. „Az vagy, amit megeszel” – tartja a szólás. És valóban: ahogy egy dízelmeghajtású autó is tönkremegy, ha benzint tankolok bele, a testem is megbetegszik, ha nem azt eszem és annyit, amit és amennyire szüksége van.
TÖBBRŐL VAN SZÓ, MINT NÉHÁNY PLUSZKILÓRÓL
Ám az étel nemcsak a testi/fizikai egészségemre van hatással, hanem számos mechanizmuson keresztül a mentálisra is. Ilyen mechanizmus például a függőség kialakulása bizonyos ételektől (cukor, csokoládé, vanília, szénhidrátban és zsírban gazdag ételek, sós-zsíros ételek), amely révén bármennyire is tudom, hogy képtelen vagyok csak egy kicsit enni a kritikus ételekből, mégsem tudom megállni, hogy ne kóstoljam meg őket – hogy aztán vagy egy óriási mentális pingpong és lelki tusa árán ne egyek többet a szóban forgó ételből, mint amennyire engedélyt adtam magamnak, vagy a küzdelmet feladva addig egyek belőle, míg ki nem ütöm magamat vele. Ilyen mechanizmus a nagy inzulinterhelés után beálló álmosság, és ilyen mechanizmus a bél-agy tengely működése is, amely révén a megevett ételből lebomló bélbaktériumok „követelik” az őket fenntartó jótékony vagy éppen káros ennivalót.
Én a saját utamon azt tapasztaltam, hogy az étellel a békét nem a varázsdiéták, a divatfogyókúrák vagy a különféle táplálékkiegészítők, shake-ek és turmixok hozzák meg, hanem a kiegyensúlyozott táplálkozás, amely a függőséget okozó ételek kizárása után minden étkezés során tartalmazza a testem számára szükséges tápanyagokat. A jó közérzet és az egészség záloga a hosszú távon fenntartható étrend.
ÉRZELMI EVÉS?
Amit érzelmi evésnek hívunk, az valójában a problémáim elfedése, menekülés a nehéz helyeztek elől. Amikor az étellel nyugtattam magamat, akkor valójában nem én döntöttem, hanem az étel – akár azzal, hogy nem döntöttem, mivel éppen az étel körül pörgött az agyam. Az evést használni vigaszként ráadásul veszélyes is, mert könnyen egy egyre mélyülő spirálban találom magam. Mert ilyenkor a legritkább esetben ettem salátát vagy párolt zöldséget. Legtöbbször kalóriában gazdag, édes, sós, zsíros, krémes ennivalók estek a kezem ügyébe, amitől egyre csak híztam, és amiből egyre többet kellett ennem, hogy átéljem azt a kellemes zsibbadást, amit korábban is.
A HOLISZTIKUS MEGKÖZELÍTÉS FONTOSSÁGA
A testemet megterhelő falatok a hízás mellett lustává is tettek, a legkevésbé megterhelő fizikai aktivitáshoz sem éreztem magamban kedvet, nemhogy a fizikai teljesítőképességem optimumának a biztosításához. Amikor rosszul ettem, az alvásom sem volt pihentető – nekem elalvási problémáim nem voltak, az éjszakát azonban ritkán tudtam átaludni, és a kora hajnali ébredések után sokszor akkor tudtam csak visszaaludni, amikor már ébredni kellett volna. Mindegyik tényező önmagában is hosszú évekkel rövidíti meg a várható élettartamot, együtt meg pláne. Legalább ilyen fontos azonban, hogy amikor ráeszem a problémáimra, olyankor elzárom az elmémet a saját lelkem sugallata elől, és ritkán hozok önazonos döntést. Az ilyen döntések pedig oda vezettek, hogy bár sikeres életet tudhattam a magaménak, azt éreztem, valami teljesen másra vágyom. A valóság és a vágyak közötti feszültség pedig megint csak olyan érzelmi terhelés, amit valahogy enyhíteni kell – és az étel mindig kéznél van.