Nincs kudarc, csak tanulás
Mit tegyél, ha mégis megcsúszol az ünnepek alatt?
Az előző három bejegyzésben arról írtam, hogyan tudod az ünnepek alatt is megtartani magad:
hogyan segít az előre gondolkodás, és hogyan lehet az evési késztetést nem parancsként, hanem hullámként kezelni, teret adva neki.
Ma egy olyan ponthoz érkezünk, amely sokaknál a legnagyobb megkönnyebbülést hozza.
Ahhoz a felismeréshez, hogy nem kell mindent újrakezdened csak azért, mert megcsúsztál.
Nincs kudarc, csak tanulás.
Előfordul, hogy a tervezés és az öngondoskodási rutin megtartása ellenére is eszel olyasmit, amiről utólag úgy gondolod, nem kellett volna. Vagy többet eszel belőle, mint tervezted.
Ez emberi.
És nagyon fontos, hogy ilyenkor ne ess pánikba.
Ne hagyd, hogy a „Cukorsárkány” közbeszóljon, és azt súgja:
Ezt már úgyis elrontottad. Akkor együnk még valami finomat!
És azt se engedd, hogy a belső kritikusod rád támadjon, és elhitesse veled, hogy kudarcot vallottál.
Olyan, hogy kudarc, nem létezik.
Csak visszajelzés van, amiből tanulhatunk.
Miért nem segít az önkritika?
Amikor teret adunk az önkritika hangjának, abból általában nem fejlődés születik, hanem fájdalom és dráma.
A kritika nem segít visszatalálni a középpontunkhoz. Sőt:
- feszültséget kelt,
- elbizonytalanít,
- és felerősíti az étel nyújtotta vigasz iránti vágyat.
Ezért ilyenkor érdemes valami mást kipróbálni.
Első lépés: szerető kedvesség önmagad felé
Egy-egy megcsúszás után sokat segíthet, ha tudatosan szerető kedvességet vagy elismerést adsz magadnak.
Ez lehet egy rövid meditáció is. Emlékszel? Több ilyet is tanultunk a tanfolyamon.
Neked melyik vált be?
Következő lépésként írj össze akár öt apró dolgot, amit aznap is jól csináltál.
Lehet ez az evésben vagy az öngondoskodásban.
Adj érte elismerést magadnak.
Ítélkezés helyett: kíváncsiság
Ezután a benned hangoskodó ítélkezőt finoman lecserélheted kíváncsiságra.
Például ezekkel a kérdésekkel:
- Kíváncsi vagyok, miért estem ma egy kicsit túlzásba.
- Kíváncsi vagyok, mit csinálhatnék legközelebb másképp.
- Tudom, hogy igazából nem több ételre van szükségem. De vajon mire?
A kíváncsiság gyakran meglepi és elcsendesíti a belső kritikus hangját.
Ilyenkor újra kapcsolatba kerülsz magaddal, és megnyílik a lehetőség a valódi tanulásra.
Írásos feldolgozás – ha szeretnéd
Ha jólesik, írásban is feldolgozhatod a megcsúszást. Az alábbi kérdések segíthetnek:
- Engedélyeztél magadnak olyan kivételt, amit utólag már nem tartottál támogató döntésnek?
- Ettél nem tervezett édességet, vagy többet, mint szerettél volna?
- Túl éhes voltál? Kihagytál étkezést?
- Kipihent voltál? Eleget ittál?
- Mit éreztél, és mit csináltál közvetlenül a megcsúszás előtt?
- Mit reméltél, mit ad majd az evés? Megadta?
- Milyen testi-lelki következményeket tapasztaltál utána?
- Mit tanultál ebből a helyzetből?
- Mit szeretnél legközelebb másképp csinálni?
Nem kell minden kérdésre válaszolnod.
Az is elég, ha egyetlen gondolat elindít az önreflexió felé.
Emlékeztető
Ha megcsúsztál, az gyakran azt jelzi, hogy több öngondoskodásra vagy megtartásra lenne szükséged.
Ez értékes információ saját magadról.
A megcsúszás nem gyengeség, hanem az emberi mivoltunk része, közös tapasztalatunk.
Jól csinálod. Haladsz a tudatosság útján.
Amikor megcsúsztál:
- ne rágódj sokáig a hibáidon,
- ne ragadj bele az önkritikába, mert az csak egyre mélyebbre húz.
Miután kapcsolódtál magadhoz, és átgondoltad, mit csinálhatnál legközelebb másként, inkább azt keresd, hogyan tudsz visszakapcsolódni magadhoz.