Emlékeztek még arra, hogy a néhány héttel ezelőtti Guardian-cikkben ismertetett tanulmány arról számolt be, hogy a kísérletben szereplő ikerpár ultrafeldolgozott ételeket evő tagja mondott egy furcsának tűnő mondatot: Azt, hogy bár a kísérlet végeztével mindennél jobban szerette volna újra a saját főztjét enni, azt vette észre, hogy a teste sóvárgott az ultrafeldolgozott ételek után. Vajon mi lehet ennek az oka? Mi miatt akarta a teste szabotálni azt, amiről az eszével kétségkívül tudta, hogy jót tesz neki?
Tényleg olyan furcsa ez a mondat? Ha jobban meggondolom, nem is annyira. Biztos többetekkel előfordult már, hogy elhatároztátok, csak egy kocka csokit/egy gombóc fagyit/egy szelet sütit/egy marék mogyorót stb. esztek, de nem tudtatok megállni az előre meghatározott adagnál, mert valami furcsa erő a hatalmába kerített, és képtelenek voltatok abbahagyni a szóban forgó édes vagy sós finomság evését. És aztán, bárhogy is fogadkoztatok, hogy legközelebb másképp lesz, a következő alkalommal ismét gyengének bizonyult a vasakaratotok. Mintha kikerült volna a kezetekből a kontroll, és más dimenzióba léptetek volna át az után a bizonyos első falat után, és mintha ennek az ismétlődése minden keserű tapasztalat, elszánt fogadkozás, a rossz vérkép vagy az orvos szemöldökráncolása ellenére is elkerülhetetlen lenne. Mintha egy ördögi kör húzna egyre lejjebb az örvényben, ami az alábbi körforgás szerint ismétlődik:
Az USA-ban, ahol a helytelen táplálkozás az utóbbi ötven évben a legfőbb népegészségügyi kockázattá nőtte ki magát, rájöttek valamire a kutatók, amit az evészavarosok tizenkét lépéses „önsegítő” csoportjai (lásd például itt, itt vagy itt.) már a hatvanas évek óta nemcsak, hogy felismertek, de sikerrel is kezelnek. Arra, hogy létezik olyan, hogy ételfüggőség.
Ma már egyértelmű, hogy cukor fogyasztása után a kokainfogyasztás után tapasztalthoz nagyon hasonló tünetek jelentkeznek az agyban:
Ez alátámasztja azt, hogy nemcsak az alkoholtól vagy a kábítószerektől, de konkrét ételektől is függővé válhatunk.
A fent leírt ördögi kör ugyanis az ételfüggőség/kényszeres evés ördögi köre, amelyben a sóvárgás (nem tudok megállni az első falatnál) és a mentális megszállottság (tudom, hogy bajom lesz belőle, mégis megeszem az első falatot) számos biokémiai és neurológiai folyamat egybekapcsolódása révén átveszi az irányítást az illető vasakarata fölött.
Az USA-ban már a kutatók második generációja dolgozik azon, hogy igazolják: vannak függőségre hajlamosító ételek. Ashley Gearhardt és Erica Schulte, a Yale Food Addiction Scale (Yale Ételfüggőség Skála) kidolgozói azt is meghatározták, hogy a mentális betegségek diagnosztikai kézikönyvében (DSM V) a függőségek ismérveiként felsorolt egy-egy kritérium hogyan alkalmazható bizonyos ételek fogyasztásával összefüggésben.
Ezek az ételek a cukros, a finomított szénhidrátot tartalmazó, a sós, a zsírban gazdag ételek, valamint a cukrozott üdítők, sportitalok
– illetve minden olyan étel, amelynek a fogyasztásában az alábbi táblázat második oszlopában ismertetett magatartásformákat tapasztalta a vizsgált személy.
Tehát már nemcsak a cukorról és a cukortartalmú ételekről van szó, hanem az ultrafeldolgozott ételekről, amelyek egészségre gyakorolt egyéb káros hatásairól az előbbi posztjaimban írtam.
Lássuk tehát a kritériumokat:
| DSM-kritérium | Az ételfüggőségre vonatkozó kérdés |
| 1) A szándékoltnál hosszabb ideig, nagyobb mennyiségben fogyasztja az anyagot. | Addig ettem, amíg fizikailag betegnek nem éreztem magam tőle. |
| 2) Az abbahagyásra irányuló folytonos vágy vagy többszöri sikertelen kísérlet. | Addig ettem, amíg fizikailag betegnek nem éreztem magam tőle. |
| 3) A szer megszerzése, használata és a felépülés sok időt igényel. | A kényszeres evés után hosszú időn keresztül lomha és fáradt voltam. |
| 4) Fontos társasági, munkahelyi vagy szabadidős tevékenységről mond le, vagy csökkenti az ezekre fordított időt. | Kerültem a munkahelyemet, az iskolát vagy a társasági eseményeket, mert féltem, hogy ott is túl fogok enni. |
| 5) A szerhasználat a hátrányos következmények (érzelmi és fizikai panaszok) ismeretében is folytatódik. | Az evésemen annak ellenére sem változtattam, hogy az evés érzelmi problémát okozott. |
| 6) Tolerancia (egyre nagyobb mennyiség, egyre kevésbé érezhető hatás). | Ugyanannak a mennyiségnek az elfogyasztása egy idő után már nem okozta ugyanazt az élvezetet, mint korábban. |
| 7) Elvonásos tünetek jelentkezése, az anyag használata az elvonás tüneteinek enyhítésére. | Ha érzelmi problémák gyötörtek azért, mert nem ettem bizonyos ételeket, akkor a panaszaimat annak a bizonyos ételnek a fogyasztásával próbáltam enyhíteni. |
| 8) A társaság/a kapcsolatokban jelentkező problémák ellenére is folytattam a szerhasználatot. | A családom és a barátaim aggódtak amiatt, hogy mennyit eszem. |
| 9) Fontos (otthoni, iskolai, munkahelyi) kötelezettségek teljesítésének elmulasztása. | A túlevésem gátolt abban, hogy törődjem a családommal, vagy a háztartási teendőim végzésében. |
| 10) Fizikailag veszélyes helyzetekben is használja a szert. | Annyira elvonta a figyelmemet az evés, hogy akár bajom is származhatott volna belőle (vezetés, munkagép kezelése, úttesten átkelés közben történő evés). |
| 11) Sóvárgás, vagy a használatra irányuló erős vágy vagy késztetés. | Olyan erős késztetést éreztem arra, hogy egyek bizonyos ételekből, hogy semmi másra nem tudtam gondolni. |
| 12) A szerhasználat klinikailag jelentős károsodást vagy feszültséget okoz. | Az evési szokásaim sok feszültséget okoztak. Jelentős problémáim származtak az ételből és az evésből. Ezek jelentkezhettek az életvitelemben, a munkámban, az iskolában, a baráti kapcsolataimban, a családban vagy az egészségemben. |
Ha pedig ezek a bizonyos összetevők, anyagok és ételek meghatározhatók, akkor arra is megvan a remény, hogy kitörj ebből az ördögi körből. A felépüléshez vezető első lépés ezeknek a sóvárgást kiváltó összetevőknek, anyagoknak és ételeknek a kiiktatása az étrendből.
Ha az első falatot nem eszed meg belőlük, nem fogsz sóvárogni a következő után.
Tudom, hogy ez megosztó téma. De ha folyamatosan a súlyoddal küszködsz, érdemes kipróbálnod. Hagyd el 30 napra a cukros és az ultrafeldolgozott ételeket. Mit veszíthetsz? Felszabadító azt megélni, hogy nem akaratgyenge vagy, hanem beteg, és hogy erre a betegségre kipróbált megoldási módszer is létezik.
Fontos: mint minden függőség esetében, az ételfüggőségben is „csak” az első lépés az absztinencia. A tartós eredmény eléréséhez az absztinens étrend követésének hatékony önismereti munkával, szükség szerint pszichoterápiával kell párosulnia. Ha nem kezeljük azokat a problémákat, amikre ráettünk, akkor előbb-utóbb a kaja (vagy más szer) után nyúlunk.
Kevés magyar nyelvű irodalom van a témában, magyar nyelvű kutatás pedig nincs. Néhány angol nyelvűt megosztok veletek:
- Ebben a videóban Mark Gold amerikai orvos azt meséli el, hogy kokainfüggőket kezelő addiktológusként hogyan kezdett gyanakodni arra, hogy a cukor addiktív lehet,
- ebben a podcastban Kelly Brownell, a Yale professzora beszél Ashley Gearhardt-tal az ultrafeldolgozott ételekről és ételfüggőségről folytatott kutatásairól,
- itt Robert Lustig gyermekendokrinológus előadása hallható arról, hogyan és miért volt törvényszerű, hogy egyre kövérebbek és egyre betegebbek lettünk, amikor a nyolcvanas években átálltunk az alacsony zsírtartalmú étrendre,
- itt pedig a CBC News műsorát láthatjátok a cukorról.