A késztetés nem parancs
Az előző két bejegyzésben arról írtam, hogyan tudod az ünnepek alatt is megtartani azokat az öngondoskodási kapaszkodókat, amelyek segítenek stabilan maradni, és hogyan érdemes előre átgondolni az evéssel kapcsolatos döntéseidet.
Ma egy olyan jelenségről lesz szó, amellyel a hétköznapokban is gyakran találkozunk, az ünnepi időszakban pedig különösen felerősödik.
A késztetés nem parancs, hanem hullám, amit megfigyelhetsz, és hagyhatsz lecsengeni
Amikor ránk tör az evés iránti késztetés, gyakran úgy érezzük, mintha azonnal tennünk kellene valamit.
Mintha nem lenne választásunk.
Mintha az egyetlen megoldás az lenne, hogy engedünk neki.
Pedig a késztetés nem utasítás.
Nem kötelező végrehajtani.
Sokkal inkább egy ideiglenes állapot, amely felerősödik, majd ha nem reagálunk rá automatikusan, idővel elcsitul.
Ez különösen igaz az ünnepi időszakban, amikor:
- fáradtabbak vagyunk,
- túlstimulált az idegrendszerünk,
- sok az érzelmi inger,
- rengeteg a csábító illat és látvány,
- és kevesebb a lehetőség a visszavonulásra.
Ilyenkor a késztetés hátterében gyakran nem az étel áll, hanem az, hogy valamire szükségünk van.
Fontos felismerés
Nem mindig az evés az, amire ilyenkor valóban vágyunk.
Lehet, hogy inkább:
- pihenésre,
- megnyugvásra,
- kapcsolódásra,
- megértésre,
- vagy egyszerűen csak egy kis csendre lenne szükségünk.
Ezért a késztetés megjelenésekor nem az a legfontosabb kérdés, hogy
„megeszem-e vagy sem?”,
hanem inkább az, hogy:
👉 „Mire lenne most igazán szükségem?”
Mit tehetsz a késztetés pillanatában?
Ilyenkor nyugodtan visszanyúlhatsz azokhoz az öngondoskodási eszközökhöz, amelyek hétköznap is segítenek, és amelyeket talán már ismersz:
- egy rövid légző- vagy szomatikus gyakorlathoz,
- néhány perces félrevonuláshoz,
- egy lassú sétához,
- vagy ahhoz, hogy kapcsolódsz valakivel, aki meghallgat.
Nem kell egyedül kibírni.
A kapcsolódás ilyenkor is valódi segítség lehet.
Ha éppen az ünnepi asztalnál vagy, néha már az is elég, ha:
- lassítasz, leteszed az evőeszközt,
- megfigyeled a tested jelzéseit,
- és adsz magadnak egy kis időt, mielőtt döntesz.
A késztetés hulláma gyakran rövidebb ideig tart, mint gondolnánk.
Ha nem reagálsz rá azonnal, hanem hagysz egy kis teret, sokszor magától is lecseng.
És ha mégis eszel?
Az is lehet tudatos döntés.
Nem kell ostoroznod magad miatta.
A cél nem az, hogy soha ne legyen késztetésed, hanem az, hogy ne a késztetés irányítsa automatikusan a cselekedeteidet.
Emlékeztető
A késztetés ahogy jött, el is múlik.
Nem határoz meg téged.
És nem kell egyedül megküzdened vele.
A sorozat következő részében arra nézünk rá, mi történik akkor, ha mégis megcsúszol. Hogyan lehet ebből tanulni anélkül, hogy kritizálni vagy ostorozni kezdenéd magad.
Addig is légy gyengéd magaddal a karácsonyi készülődés idején is. Nem kell mindennek tökéletesnek lennie.
Fontosabb, hogy gondoskodj magadról, mint hogy minden tökéletesen passzoljon.