Rólam

Így vált az étel táplálékból baráttá, szövetségessé, majd megoldandó problémává

Tinédzserkorom óta súlyproblémákkal küszködtem. Tizenhárom éves koromban, az első fogyókúrám még öt kiló leadásáról szólt, de a harmincas éveimre már több mint húsz kilót adtam le és híztam vissza egy-egy fogyókúra során. Egyre szigorúbb diétákat és mozgásprogramokat követtem, de az egyre kevésbé sikeres fogyásokat mindig a megengedőbb és lustább időszakok követték, így a súlyom egyre gyarapodott. Vagy koplaltam és megszállott módjára edzettem, vagy ettem és tespedtem. A testsúlyom 60 és 90 kiló között ingadozott. Az étel már rég nem a testem táplálását szolgálta, de már nem is örömforrás volt, hanem megoldandó problémává nőtte ki magát. Ezzel párhuzamosan a közérzetem is egyre rosszabb lett: mindennel és mindenkivel elégedetlen voltam, leginkább saját magammal.

(Így néztem ki 2001-ben, 2004-ben, 2009-ben, 2015-ben, és így nézek ki 2021 óta)

A megoldás irányába ható változás

Egy munkahelyi változás hozta el annak szükségességét, hogy kezdjek valamit az evésemmel és az életemmel. Ekkorra már magas volt a vérnyomásom, nem alkoholos zsírmáj betegségem volt, folyamatosan fájt a derekam és a térdem, minden valószínűség szerint inzulinrezisztens voltam, a testsúlyom pedig tartósan 100 kiló fölött volt. A tanulmányaim során láttam csak rá, hogy ez a tünetegyüttes már metabolikus szindrómát jelentett, tehát nem sok választott el egy szívinfarktustól vagy az egyéb szív- és érrendszeri betegségektől. Nem volt mese, életmódot kellett váltanom, és ehhez segítségre volt szükségem, mert elfogytak a saját megoldásaim.

Amellett, hogy az evésemen változtattam,  mély önismereti munkába kezdtem, hogy az érzelmileg nehéz helyzetekben ne az evésben lássam a megoldást. Harmincöt kilót fogytam úgy, hogy közben egy percig sem koplaltam, méghozzá az ötvenes éveim elején, amikor az élettani folyamatok inkább a súlygyarapodás irányába hatnak. 

Így élek most

A testsúlyom tartósan 68 kiló körül van, az egészségügyi panaszaim megszűntek. Naponta háromszor eszem valódi, a testem szükségleteit kielégítő ételeket. Az időbeosztásomtól függően a mozgás is a napjaim szerves részét képezi, legyen az egy kiadós séta, a napi astangajóga-sorozatom, vagy kocogás a közeli erdőben. Nem azért mozgok, hogy akár sérülések kockáztatásával is, de ledolgozzam az észszerűtlen evéssel magamhoz vett kalóriákat, hanem azért, hogy erősödjek, hogy javuljon az állóképességem és hogy hajlékonyabb legyek.

A napjaimat igyekszem reálisan tervezni. Törekszem rá, hogy eleget aludjak, és ahogyan az evésben, úgy a munkámban és az élet minden területén tartsam a határokat, és felismerni, mikor esnek ezek belül,  mikor pedig kívül a komfortzónámon. Legalább ilyen fontos az is, hogy ne az étellel nyomjam el a számomra kényelmetlen érzéseket, legyenek azok pozitívak vagy negatívak, hanem lássam meg, hogyan tehetek meg minden tőlem telhetőt annak érdekében, hogy úgy lépjek túl a kényelmetlen érzéseket kiváltó helyzeteken, hogy az a javamat szolgálja. Tanulom elfogadni azt, ami nem rajtam múlik, és megtenni mindazt, amit rajtam kívül senki más nem tud megtenni értem – azért, hogy jól érezzem magam. A fizikai mellett a spirituális állóképességemet is nap mint nap fejlesztem, hogy együtt tudjak változni a folyamatosan változó világgal.

Amire rájöttem menet közben

Az idők során sok mindent megtapasztaltam és tanultam az evésről és az egészséges életmódról. A legfontosabb ezek közül az, hogy az étellel annál inkább békében leszek, és az evés annál inkább örömforrássá válik az életemben, minél kevésbé akarok tőle többet, mint amire való: ez pedig a testem táplálása. A spirituális éhségem (a lelkem vágya arra, hogy szeressenek, és hogy szerethessek) csak spirituális táplálékkal csillapítható, ennivalóval nem. Arról is megbizonyosodtam, hogy a rossz evés csak egy tünet. Azt jelzi, hogy életem elakadásaira kialakított eddigi megküzdési módjaim működésképtelenné váltak. Az, hogy mit és hogyan eszem, rengeteg mindentől függ. Ezek a tényezők szoros kölcsönhatásban vannak egymással, és mélyen átszövik életem minden szeletét. Megtapasztaltam, hogy hosszú távú jóllétem záloga az evés mellett a mozgáshoz és az életvitelem többi területéhez fűződő viszonyom feltérképezése és a felismeréseim alapján végzett következetes önismereti munka. A képzéseken pedig megláttam, hogy ami velem történt, az nem véletlen, hanem élettani szükségszerűség. A rossz evés, a mozgáshiány és a stressz okozta életmódbetegségekre a gyógyszerek tüneti kezelést nyújtanak. Helyes táplálkozással, mozgással és a lépésről lépésre történő életmódváltással viszont hosszú időre magunk mögött hagyhatjuk őket.

Mi jogosít fel arra, hogy segítsek neked?

Táplálkozástudományi oklevelemet a Stanford Egyetem online táplálkozástudományi képzésén szereztem. A világ táplálkozástudományi kutatásokban élenjáró egyetemén megtanultam az egészséges táplálkozás tudományos alapjait, és azt, hogyan írjak étkezési tervet olyan ügyfeleknek, akik szeretnének egészségesen fogyni és/vagy táplálkozni. A health coaching képzésen pedig azokat az ismereteket és készségeket sajátítottam el, amelyek birtokában segíthetlek egészségcéljaid kidolgozásában és elérésében, illetve, ha már egészségügyi panaszaid vannak, akkor a kezelőorvosod által előlírt terápia követésében.

Ezek a képzések felvérteztek arra, hogy veled is megosszam a tudásomat és a saját felépülési utamon szerzett tapasztalataimat. Hidd el: mindig van remény!