MI JOGOSÍT FEL ARRA, HOGY SEGÍTSEK NEKED?
A táplálkozástudományi oklevelemet a Stanford Egyetem online táplálkozástudományi képzésén szereztem. A világ táplálkozástudományi kutatásokban élenjáró egyetemén megtanultam az egészséges táplálkozás tudományos alapjait, és azt, hogyan írjak étkezési tervet olyan ügyfeleknek, akik szeretnének egészségesen fogyni és/vagy táplálkozni.
A tudatosevés-képzésen (MB-EAT®) az evéshez társuló attitűd tudatosításához és egészségessé formálásához szükséges ismereteket és mindfulness alapú készségeket tanultam meg Andrea Liebersteintől és Prof. Jane Kristellertől.
A coach végzettségeim révén az önismereti módszerek gazdag eszköztárával segíthetlek új, egészséges válaszokat találni azokra a nehéz helyzetekre, amelyekre korábban az evés tűnt kézenfekvő megoldásnak.
Az én utam
Így vált az étel táplálékból baráttá, szövetségessé, majd megoldandó problémává
Tinédzserkorom óta súlyproblémákkal küszködtem. Tizenhárom éves koromban, az első fogyókúrám még öt kiló leadásáról szólt, de a harmincas éveimre már több mint húsz kilót adtam le és híztam vissza egy-egy fogyókúra során. Egyre szigorúbb diétákat és mozgásprogramokat követtem, de az egyre kevésbé sikeres fogyásokat mindig a megengedőbb és lustább időszakok követték, így a súlyom egyre gyarapodott. Vagy koplaltam és megszállott módjára edzettem, vagy ettem és tespedtem. A testsúlyom 60 és 90 kiló között ingadozott. Az étel már rég nem a testem táplálását szolgálta, de már nem is örömforrás volt, hanem megoldandó problémává nőtte ki magát. Ezzel párhuzamosan a közérzetem is egyre rosszabb lett: mindennel és mindenkivel elégedetlen voltam, leginkább saját magammal.
A megoldás irányába ható változás
Egy munkahelyi változás hozta el annak szükségességét, hogy kezdjek valamit az evésemmel és az életemmel. Ekkorra már magas volt a vérnyomásom, nem alkoholos zsírmáj betegségem volt, folyamatosan fájt a derekam és a térdem, minden valószínűség szerint inzulinrezisztens voltam, a testsúlyom pedig tartósan 100 kiló fölött volt. A tanulmányaim során láttam csak rá, hogy ez a tünetegyüttes már metabolikus szindrómát jelentett, tehát nem sok választott el egy szívinfarktustól (amiben édesapám meghalt) vagy az egyéb szív- és érrendszeri betegségektől. Nem volt mese, életmódot kellett váltanom, és ehhez segítségre volt szükségem, mert elfogytak a saját megoldásaim.
Amellett, hogy az evésemen változtattam, mély önismereti munkába kezdtem, hogy az érzelmileg nehéz helyzetekben ne az evésben lássam a megoldást. Harmincöt kilót fogytam úgy, hogy közben egy percig sem koplaltam, méghozzá az ötvenes éveim elején, amikor az élettani folyamatok inkább a súlygyarapodás irányába hatnak.
Így élek most
A testsúlyom tartósan 68 kiló körül van, az egészségügyi panaszaim megszűntek. Naponta háromszor eszem valódi, a testem szükségleteit kielégítő ételeket. Az időbeosztásomtól függően a mozgás is a napjaim szerves részét képezi, legyen az egy kiadós séta, a napi astangajóga-sorozatom, vagy kocogás a közeli erdőben. Azért mozgok, hogy erősödjek, hogy javuljon az állóképességem és hogy hajlékonyabb legyek.
A napjaimat igyekszem reálisan tervezni. Törekszem rá, hogy eleget aludjak, és ahogyan az evésben, úgy a munkámban és az élet minden területén tartsam a határokat. Legalább ilyen fontos az is, hogy ne az étellel nyomjam el a számomra kényelmetlen érzéseket, legyenek azok pozitívak vagy negatívak, hanem lássam meg, hogyan tehetek meg minden tőlem telhetőt annak érdekében, hogy úgy lépjek túl a kényelmetlen érzéseket kiváltó helyzeteken, hogy az a javamat szolgálja. Tanulom elfogadni azt, ami nem rajtam múlik, és megtenni mindazt, amit rajtam kívül senki más nem tud megtenni értem – azért, hogy jól érezzem magam. A fizikai mellett a spirituális állóképességemet is nap mint nap fejlesztem, hogy együtt tudjak változni a folyamatosan változó világgal.
(Így néztem ki 2001-ben, 2004-ben, 2009-ben, 2015-ben, és így nézek ki 2021 óta)
Amire rájöttem menet közben
Az idők során sok mindent megtapasztaltam és tanultam az evésről és az egészséges életmódról. A legfontosabb ezek közül az, hogy az étellel annál inkább békében leszek, és az evés annál inkább örömforrássá válik az életemben, minél kevésbé akarok tőle többet, mint amire való: ez pedig a testem táplálása. A spirituális éhségem (a lelkem vágya arra, hogy szeressenek, és hogy szerethessek) csak spirituális táplálékkal csillapítható, ennivalóval nem. Arról is megbizonyosodtam, hogy a rossz evés csak egy tünet. Azt jelzi, hogy életem elakadásaira kialakított eddigi megküzdési módjaim működésképtelenné váltak. Az, hogy mit és hogyan eszem, rengeteg mindentől függ. Ezek a tényezők szoros kölcsönhatásban vannak egymással, és mélyen átszövik életem minden szeletét. Megtapasztaltam, hogy hosszú távú jóllétem záloga az evés mellett a mozgáshoz és az életvitelem többi területéhez fűződő viszonyom feltérképezése és a felismeréseim alapján végzett önismereti munka. A képzéseken pedig megláttam, hogy ami velem történt, az nem véletlen, hanem élettani szükségszerűség. A rossz evés, a mozgáshiány és a stressz okozta életmódbetegségekre a gyógyszerek tüneti kezelést nyújtanak. Helyes táplálkozással, mozgással és a lépésről lépésre történő életmódváltással viszont hosszú időre magunk mögött hagyhatjuk őket.