Az amerikai szövetségi kormány január 7-én tette közzé a frissített táplálkozási iránymutatásokat, amely jelentős elmozdulást mutat a korábbihoz képest. 🍽️
Az ajánlások lényege röviden az alábbiakban foglalható össze:
✨ A „valódi ételek” kerülnek az első helyre – a teljes értékű, tápanyagdús élelmiszerek adják az étkezések alapját.
🥩 A fehérje központi szerepbe kerül – az étkezések épüljenek jó minőségű fehérjeforrásokra (hús, hal, hüvelyesek, tojás, tejtermékek).
🥛 A teljes zsírtartalmú tejtermékek támogatottak (amennyiben nincs bennük hozzáadott cukor).
🥦 A zöldségek és gyümölcsök egész nap fontosak.
🥑 Az egészséges zsírok „zöld utat kapnak” – teljes értékű forrásokból, mint a magvak, olajos magvak, olívaolaj, avokádó (és igen, még a vaj is).
🍞 A teljes kiőrlésű gabonák továbbra is részei az étrendnek, de a finomított szénhidrátok és a cukros ételek hangsúlya jelentősen csökken.
🚫 Az erősen feldolgozott élelmiszerek és a hozzáadott cukrok kerülendők – az irányelvek szerint nincs olyan mennyiségű hozzáadott cukor, amely egészséges lenne.
💧 Víz és cukrozatlan italok ajánlottak, az alkoholfogyasztást pedig a minimumra javasolják szorítani.
A korábbi és az új ajánlások közötti lényeges különbség
A korábbi tányérmódszer helyett az élelmiszerpiramis egy új, a korábbihoz képest feje tetejére állított változatát hozták vissza: felül a fehérjék, a tejtermékek és az egészséges zsírok, alattuk a zöldségek és gyümölcsök, a teljes kiőrlésű gabonák pedig az alaphoz közel kerülnek, míg a feldolgozott és finomított élelmiszerek gyakorlatilag lekerülnek a térképről.
A döntéshozók szerint az Egyesült Államokban a krónikus betegségek, mint például az elhízás, a cukorbetegség és a szívbetegségek, nagyrészt a rossz minőségű étrendhez kapcsolódnak, különösen a feldolgozott élelmiszerekhez és a hozzáadott cukrokhoz.
Az ajánlás egyértelmű szemléletváltást jelez a korábban domináns, a fehér húsok és halak, a növényi alapú ételek, teljes kiőrlésű gabonák és telítetlen zsírok elsődlegességére épülő mediterrán-típusú étrendi kerethez képest, és közelebb mozdul egy alacsonyabb szénhidrát- és magasabb fehérje- és zsírtartalmú megközelítéshez.
Fontos látni, hogy az ultrafeldolgozott és a hozzáadott cukrot tartalmazó ételek fogyasztását a korábbi ajánlások sem tartalmazták, mint ahogyan a „helyes” mediterrán étrendnek sem képezik a részét. A valódi vita inkább az étrend magas fehérje- és zsírtartalma (és ebből következően alacsonyabb zöldség- és gabonatartalma), és a magasabb zöldség- és gabonatartalom (és ebből következően alacsonyabb fehérje- és zsírtartalom), valamint a fehérjeforrások milyensége (vörös húsok, teljes zsírtartalmú tej vagy fehér húsok/halak és alacsony zsírtartalmú tej) tekintetében van. Mindkét tábor képviselői között megkérdőjelezhetetlen szaktekintélyek találhatók.
Az új ajánlások szakmai támogatottsága
Egységes az új irányelvek szakmai támogatottsága abban, hogy a korábbiaknál egyértelműbben kiemelik a feldolgozatlan élelmiszerek fontosságát és határozottabban csökkentik a cukros, finomított ételek szerepét, illetve a krónikus betegségek megelőzését, mint fókuszt, valamint a „food is medicine” (az ételed a gyógyszered) szemléletet.
Ugyanakkor sokan (mint az Amerikai Szív Társaság – AHA) aggodalommal tekintenek a vörös hús és a teljes zsírtartalmú tej-és tejtermékek fogyasztását támogató részben, mivel ezek nagymértékű fogyasztásával könnyen meghaladhatjuk a sók és a telített zsírok kardiovaszkuláris kockázatát növelő határértékeit. Ennek fényében az AHA továbbra is a telített zsírok csökkentésére, a sovány húsok, tengeri ételek és növényi fehérjék előnyben részesítésére ösztönöz, és a teljes zsírtartalmú tejtermékeket inkább alacsony- vagy zsírszegény alternatívákkal helyettesítené. A szervezet hangsúlyozza emellett, hogy további kutatás szükséges a fehérjebevitel optimális mennyiségére és forrásaira vonatkozóan, és továbbra is elkötelezett a szív- és érrendszeri betegségek csökkentése melletti tudományos alapú ajánlások mellett.
Az ajánlások mögött meghúzódó szakmai vita
Az utóbbi időben egyre kiterjedtebb kutatások foglalkoznak a magas fehérje- és zsírtartalmú étrendnek a metabolikus egészségre gyakorolt pozitív hatásával. Egyre szaporodó bizonyítékok utalnak arra, hogy az alacsony szénhidráttartalmú étrendnek potenciális terápiás szerepe lehet egyes neurodegeneratív betegségek, mint például az epilepszia, a demencia és az Alzheimer-kór esetében. Az ajánlások bevezetésének politikai kontextusa hosszabb távon torzíthatja ezeket a kutatásokat, lassíthatja a konszenzusképződést, és magasabbá teheti a bizonyítási küszöböt. Paradox módon azonban pozitív hatása is lehet ennek a kiélezett vitának, mert kikényszerítheti a pontosabb kérdésfeltevést: nem azt, hogy „jó-e a magas fehérje- és zsírtartalmú étrend”, hanem azt, hogy kinek, milyen metabolikus állapotban, milyen időtávon és milyen kockázatok mellett előnyösebb, mint a mediterrán étrend.
Az alkoholfogyasztásra megfogalmazott ajánlás (itt a korábbi maximum-értéket a lehető legkevesebb alkohol váltotta fel) esetén különösen élesen áll szemben az adminisztráció érve, az alkoholnak a társas kapcsolatokat olajozó szerepe a tudományos és a közegészségügyi érvekkel. Miközben a társas kapcsolódás valóban fontos védőfaktor a mentális egészségben, a jelenlegi epidemiológiai adatok egyre kevésbé támasztják alá az alkoholfogyasztás egészségvédő szerepét, még mérsékelt mennyiségben sem. Emiatt a megengedőbb megfogalmazás egyes szakemberek szerint akaratlanul is normalizálhatja az alkoholfogyasztást.
Mi az ajánlások gyakorlati jelentősége?
A táplálkozási iránymutatások a legnagyobb hatást általában a közétkeztetésben fejthet ki. Így van ez az USA-ban is, ahol (még az iskolai menzákon is) nagyon magas az ultrafeldolgozott élelmiszerek aránya. Az iskolai menzák reformja Michelle Obamának is a prioritása volt, de az élelemiszeripari lobbi miatt beletört a bicskája. Kérdés, milyen változást hoz ez a dokumentum.
A közétkeztetésen kívüli alkalmazási körre vonatkoztatva optimista értelmezéssel azt üzeni, hogy a jövő táplálkozási szemlélete egyre inkább feltételhez kötött és személyre szabott lesz.
Kikre gyakorolhat legnagyobb hatást az ajánlás?
A hangsúly eltolódása a fehérjében és zsírokban gazdagabb, alacsonyabb szénhidrát-terhelésű étrendi minták felé különösen releváns lehet azoknál, akik metabolikus szempontból sérülékenyek például inzulinrezisztencia, 2-es típusú cukorbetegség, elhízás vagy krónikus túlevési mintázatok esetén. Ugyanakkor a mediterrán típusú étrend mögött álló, hosszú távú kardiovaszkuláris evidenciák továbbra is erősek. Ezért nem „leváltásról”, hanem indikációfüggő alkalmazásról beszélhetünk.
Szerencsés esetben nem az lesz a gyakorlati következménye, hogy mindenkinek több húst és zsírt kell ennie. Sokkal inkább az, hogy az étrendi ajánlások jobban igazodnak az egyéni anyagcsere-válaszokhoz, élethelyzethez és pszichológiai mintázatokhoz. Ez a megközelítés felszabadíthat a merev diétadogmák alól, és lehetővé teszi, hogy az étkezés egyszerre legyen biológiailag támogató, pszichésen fenntartható és hosszú távon is adaptív.
És persze kíváncsi vagyok rá, a magyar okostányér-ajánlásban megfigyelhető lesz-e az amerikaihoz hasonló hangsúlyeltolódás.