Mi tart meg az ünnepi időszakban? – Az öngondoskodás szerepe a tudatos evésben
Az ünnepi időszak sokkal több, mint az ünnepi asztal körüli döntések sorozata.
Azt, hogy hogyan éljük meg ezeket a napokat, jelentősen befolyásolja, hogy mi történik a nap többi részében, hogyan gondoskodunk magunkról akkor, amikor éppen nem eszünk.
Az ünnepi evés nem csak akaraterő kérdése
A tudatos evés az ünnepek alatt sem az akaraterő próbája, és nem is az édességek körüli jó vagy rossz döntések összessége. Sokkal inkább azon múlik, hogyan éljük meg az ünnepeket, hogy mennyire vagyunk kapcsolatban magunkkal: az idegrendszerünkkel, a testünkkel, a belső ritmusunkkal.
Ezért az első napot nem kifejezetten az evéssel szeretném kezdeni, hanem azzal, ami a józan evési szokások gyakorlásában támogat minket.
Az alapszabály az ünnepek alatt is egyszerű: egyél megfelelően, és ne egyél rá a késztetésre. Ezt sokkal könnyebb megvalósítani akkor, ha nem csúszik ki a talaj a lábunk alól az ünnepi sürgés-forgásban.
Miért billenünk ki ilyenkor a középpontunkból?
Az ünnepi időszak gyakran felborítja a megszokott rendet: később kelünk, később fekszünk, máskor eszünk, többet vagyunk társaságban, kevesebb idő jut magunkra, vagy legalábbis nem a megszokott rend szerint tudjuk elvégezni az év többi napját kipárnázó öngondoskodási gyakorlatainkat.
Nem új szokásokra van szükség
Ilyenkor nem új szokások kialakítására van szükségünk, hanem arra, hogy megtartsunk néhányat azok közül, amelyek hétköznap is segítenek. Nem mindet, nem tökéletesen, csak annyira, amennyire az ünnepi keretek között lehetséges:
- talán csak tíz perced lesz reggelente a meditációra, és nem húsz – de akkor is kapcsolódsz magadhoz, mielőtt indul a napod;
- nem jutsz el az edzőterembe, nem tudod a szokásos mozgásformádat gyakorolni – de elmehetsz a családoddal sétálni;
- más időpontokban tudsz félrevonulni elvégezni a kedvenc szomatikus vagy légzőgyakorlataidat, vagy éppen a családodnak is felajánlhatod, hogy gyakoroljatok együtt – ha a családod nyitott erre, akkor az együttes gyakorlás során létrejövő spirituális tér különleges kapcsolódási élmény, ami sokáig veletek maradhat;
- az esti visszatekintés átalakulhat egy közös családi beszélgetéssé, vagy akár hálalistává, ami megintcsak különleges élmény, amit esetleg a hétköznapokba is magatokkal vihettek – persze ezt is csak akkor, ha nyitott rá a családod.
Szóval semmiképpen sem azt javaslom, hogy további „feladatokkal” terheld ezt az egyébként is hektikus időszakot, hanem a hétköznapok mankóit alakítsd hozzá az ünnepek realitásához. Nem a forma a lényeg, hanem az, hogy ne szakadjon meg teljesen a kapcsolatod önmagaddal.
Így a már jól ismert gyakorlataid kicsit másképp segítenek abban, hogy kevésbé legyél kimerült, hogy könnyebben érzékelhesd, mire van szükséged, és hogy ne automatikusan az evés legyen a feszültség levezetésének eszköze.
Az evéssel kapcsolatos döntéseink sokkal békésebbek, ha az idegrendszerünk nincs folyamatos készenléti állapotban.
Érdemes lehet előre átgondolnod, hogyan tudod az ünnepnapok alatt is reálisan működtetni az öngondoskodási rutinodat. Nem azért, mert kell, hanem mert jólesik, és mert segít kapcsolatban maradni magaddal.
A sorozat következő részében arról írok, miért fontos az ünnepek alatt előre gondolkodni az evéssel kapcsolatban. Nem azért, hogy kontrollálj, hanem azért, hogy tehermentesítsd magad a nehéz percekben.